Világjárók rovatunkban olyan külföldön élő magyarok történeteit olvashatjátok, akik – bár már megfordult a fejükben a költözés gondolata – egyelőre még maradnak. Őket kérdezzük kiköltözésről, miért-ekről, nehézségekről és sikerekről, hogy mindannyian inspirálódni tudjunk történeteikből. Ezúttal Benedek Ágota, londoni idegenvezető, természetgyógyász, gyógynövény szakértő mesél nekünk. Fogadjátok sok szeretettel történetét.

 

Mikor és miért indultál el külföldre?

Én azok közé tartozom akik elsősorban kalandvágyból indultak neki a nagyvilágnak, semmint anyagi megfontolások miatt. Igazából nem is én döntöttem így hanem az élet, ugyanis akkoriban – 2007 környékén – éppen a vágott- és cserepes virág üzletágban dolgoztam értékesítési területen. Az akkori holland partnerünknek szüksége volt magyarul és angolul jól beszélő kollégára a magyarországi terjeszkedése okán, így közös megegyezéssel úgy döntöttünk, hogy Hollandiába költözöm, segíteni őket.

Így is lett, nagyon barátságos helyre kerültem, a holland virágtőzsdén (is) dolgoztam ami egy csoda világ, viszont a rendkívül hosszú munkanapok gyorsan megterhelővé váltak. A tőzsde reggel 6-kor indul, így legkésőbb 5-re már ott kellett lenni és egészen addig nem volt vége a napnak, míg az utolsó megpakolt kamion el nem ment, ami lehetett akár este 10 óra is. Tervben volt, hogy megtanulok hollandul, de a hektikus munkanapok miatt nehéz volt egyeztetni a magántanárral is.

Addig még nem jártam brit földön, viszont egy barátom meghívására egy hétvégén végre átkeltem a csatornán és a legnagyobb meglepetésemre itt mindent tökéletesen értettem, kezdve az emberektől az utcán, egészen az újságon vagy a színházi előadáson át. Szinte egy új világ nyílt meg előttem, úgyhogy nagyon gyorsan el is döntöttem, hogy nekem inkább a szigeten a helyem, így egy év Hollandia után következett az Egyesült Királyság.

Milyen nehézségekkel szembesültél Londonba érkezésed után, ha voltak ilyenek?

Természetesen voltak nehézségeim, mint mindenkinek aki új életet kezd egy új világban. Először is nem volt alkalmam onnan folytatni ahol abbahagytam, sokkal alacsonyabb pozícióból, alacsonyabb fizetéssel vágtam neki a londoni létnek, ami akkor nagyon rosszul esett. Utólag persze hálás vagyok ezeknek a kezdeti éveknek, mert ügyesen lenyírbálták rólam a valósággal kevéssé kapcsolódó egoista vadhajtásaimat és megtanítottak rá milyen tökéletesen magamra hagyatva döntéseket hozni.

Akkor nehéz volt, de mégsem annyira hogy megfutamodjam és ma már nagyon hálás vagyok saját akkori önmagamnak, hogy mindenen átsegített és úgymond pályára állított. Itt tanultam meg azt a kőkemény leckét is, hogy minden helyzetből, kapcsolatból vagy munkából csak annyit lehet „kivenni” mint amennyit az ember beletesz. Egy grammal sem többet.

 

Nálad mi volt az a valami amit úgymond „ki tudtál venni” a londoni létedből?

Először is amivel érdekes volt szembesülnöm, az az volt, hogy délután 5 óra után tele voltam szabadidővel amit lehetőségem volt újra olyan dogokkal megtölteni amiket szeretek. Társaságba kezdtem járni és ráakadtam néhány olyan emberre akik nélkül ma már nem tudnám elképzelni az életem, örök barátokra leltem amiért határtalanul hálás vagyok.

A fennmaradó szabadidőmben újra elkezdtem régen félretett szenvedélyemmel foglalkozni ami az idegenvezetés, ugyanis még Magyarországon, zsenge éveimben államilag elismert képesítést szereztem.

Elkezdtem járni London utcáit, olvastam, fotóztam, jegyzeteltem mígnem azon kaptam magam, hogy gyakorlatilag blogot írok, Facebook oldal képében.

 

 

Mikor elérkezettnek éreztem az időt, megmutattam azt a barátaimnak, akik megerősítették bennem, hogy az írásokat másoknak is látni kellene így publikussá tettem azt, hozzávetőleg két éve. A többi azóta már történelem, az ’Idegenvezetés London’ oldal kedvelőnek száma ma már a 2500-hoz közelít és rendszeresen keresnek meg – elsősorban Magyarországól – hogy londoni látogatásuk alatt kalauzoljam őket a városban. Persze a londoni magyarokat sem hagyom cserben, havi rendszerességgel nekik is szervezek izgalmas történelmi sétákat a városban.

A Facebook oldalam ezen a linken találhatjátok: www.facebook.com/idegenvezeteslondon, tartozik hozzá egy blog is, azt pedig itt tudjátok olvasgatni: https://idegenvezetes-london.hu.

 

Az idegenvezetésen kívül van még más is amivel foglalkozol?

Igen, van még egy elhívásom, amely szintén már hosszú évek óta jelen volt az életemben, de mégis csak az utóbbi néhány évben ért meg annyira, hogy kiállhassak vele az élet színpadára. Természetgyógyász vagyok, fitoterapeuta azaz gyógynövény szakértő.

 

 

Magyarországon vizsgáztam, Londonból jártam haza konzultációkra és vizsgákra, de egy percig sem éreztem tehernek, mert már régóta tudom, hogy az utam hosszú távon erre visz majd. Olyan családból származom, ahol megbecsülik a földet és annak minden gyümölcsét, a problémákat pedig nem gyógyszerrel, hanem ha lehet természetes úton orvosolják. Nagyszerű példák állnak előttem, tisztában vagyok vele honnan örököltem a „zöld ujjaimat”, amiknek most nagy hasznát is veszem.

Herba Holistic néven vagyok elérhető Londonban, a hozzám fordulóknak elsősorban személyre szabott gyógytea keveréket, tinktúrát, gyógyolajat, kenőcsöt készítek hogy a fizikai síkon is megtámogassuk a javulást, míg a lélek problémáira egyéb gyengéd terápiákat ajánlok, pl. fül-akupunktúrát, Bach-cseppeket, kineziológiát és még néhány más kiegészítő gyógymódot.

Ezeken az oldalakon többet is megtudhattok: www.facebook.com/HerbaHolistic vagy www.herbaholistic.co.uk.

 

Hosszabb távon milyen terveid vannak? Maradsz Londonban?

Hosszabb távon Magyarországgal tervezek, szegedi vagyok és a város mellet van egy nagyobb méretű kert amit jelenleg a szüleim gondoznak. Olyan terveket dédelgetek, hogy egy nap ott gyógynövényes bemutató kertet létesítenék, kiegészítve olyan helyiségekkel ahol a gyógynövények feldolgozását és talán valamiféle oktatást is tarthatnék, elsősorban gyerekek részére. Fontosnak tartom ugyanis, hogy a magyarok különleges és igen magas fokú gyógynövény ismerete készség szinten megmaradjon a jövendő generációk számára is. A családban máris van erre fogadókészség, ami nagy bizodalommal tölt el.

 A hazaköltözéstől nem tartok, jelenleg is 2-3 havonta haza látogatok, így ha eljön az ideje boldogan megyek majd. Azt gondolom ha valakinek világos és jóindulatú céljai vannak, amikért mindent megtesz, akkor azoknak nincs más lehetőségük, mint megvalósulni.

Sok szerencsét kívánok mindenkinek,

Benedek Ágota

 

HazaKöltözők – OrszágVáltók Hírlevél feliratkozás