A Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Pálinkás Zoltán meséli el kiköltözési illetve hazaköltözési történetét Ausztráliából. Fogadjátok sok szeretettel történetét.
2009. nyarán döntöttem úgy, hogy itt akarom hagyni Magyarországot. Egyszerűen úgy éreztem itt akarom hagyni az országot. Budapesten építőiparban dolgoztam, és vendéglátásban. Akkoriban felszolgáló voltam egy budapesti étteremben. Ausztrál vízumügyintézőket kerestem fel és fél év dokumentum és különböző papírok beszerzése után plusz az összes megspórolt pénzem, valamint szülői segítséggel sikerült egy 5 hónapos tanuló vízumot kapni Ausztráliába, Sydneybe.
Azzal a céllal mentem Ausztráliába, hogy az életben vissza nem jövök. 29 éves voltam és soha nem hagytam el az országhatárt azelőtt, még turistaútra se. Nagyon keveset beszéltem angolul, 2009. novemberében szálltam fel a repülőgépre életemben először egy jeggyel a kezemben, angol tudás nélkül, 5 hónapos tanulóvízummal és annyi penzzel, ami elég volt 4 hét megélhetésre Ausztráliában.
Mivel még soha nem repültem repülőgépen és nem léptem át a magyar országhatárt soha ezelőtt, nekem az is nagy élmény volt, hogy repülőgépen vagyok és az emberek nem beszélnek magyarul körülöttem. A repülőjegyem Németországba szólt, Frankfurtba, onnan Hong Kong és onnan Sydney. Malév repülőgépen utaztam.
Németországban a repülőtéren összeszedtem azt, amit tudok angolul és nagy nehezen mutogatás közepette sikerult egy Big Mac menüt rendelni a repülőtéri McDonald’s-ban. Majd átszálltam egy óriási ázsiai repülőgépre, ami zökkenésmentesen repült a levegőben, 12 óra repülés után meg is érkeztem Hong Kong-ba. A kevéske angol tudásommal nagy nehezen keveredtem ki a Hongkongi repülőtérről és megtaláltam a buszt ahonnan egy turista útra vittek, ezt még Magyarországon foglalták nekem.
Én ámultam és bámultam, mivel hogy soha nem voltam még azelőtt külföldön, nekem Hong Kong volt az első ország amit meglátogattam, óriási volt. Nem mondom hogy szép, hanem inkább teljesen különböző mint Budapest, és ezért tetszett annyira. Nagyon modern város, a vonat amivel én mentem a repülőtérre hangtalanul, zökkenésmentesen közlekedik és olyan tiszta, hogy szó szerint “lehetne a földről enni”. Akkora hídon ment át a busz mintha a budapesti Lánchidat négyszer-ötször egymás mellé tennéd folytatólagosan és egymás tetejére, óriási. Az embereket viszont feszültek láttam, nem láttam senkit mosolyogni. Nem tudom milyen lehet ott élni, viszont utazni nagy élmény volt.
Négy órát töltöttem Hong Kong belvárosban, fél napot összesen Hong Kong repülőtéren. A repülőtér hatalmas, úgy éreztem legalább százszor nagyobb mint a budapesti repülőtér. Innen Sydney volt a végső állomás számomra. Azt vártam, hogy Sydney még nagyobb és modernebb lesz, mint Hong Kong, mert csak képeslapokat láttam addig Magyarországon Sydneyről és azon nagyon csillogó és modern.
Amikor a repülőgép kilenc órás repülés után leereszkedett Sydneybe, nem láttam házakat. Láttam az erdőt, a fákat, a sziklákat, az óceánt. Azt kérdeztem magamban, “hol vannak a hatalmas házak és hol van a modern csillogó város?”
Mikor a repülögép lejebb ereszkedett észrevettem egy maréknyi magas házat a nagy erdők meg sziklák közepette. Aztán amikor még lejjebb ereszkedett a repülőgép, észrevettem a Harbour Bridge-t. Megmondom őszintén én már akkor nem voltam elragadtatva Sydney-től, ott a repülőgépen.
A reptéren várt egy sofőr, ezt is Magyarországon foglalták nekem. Megértettem könnyen. Kivitt a szállásra, amit szintén Magyarországon foglaltak nekem. Hát, azt hiszem az életem legkoszosabb és leglerobbantabb lakásában laktam, ami egy faház volt. A tenyeremnél nagyobb pókok jöttek elő a konyhában. Amikor felkapcsoltam a villanyt a szobában, a szellőző nyíláson keresztül jöttek be a szobába a kicsi pókok meg rovarok. Volt egér is a konyhában, ami néha megtalálta az kenyeres polcot.
Az első nap bementem a belvárosba, megmondom őszintén nekem az első benyomás nem volt kellemes. Az emberek viszont nagyon kedvesek voltak, akikkel találkoztam. Ez nagyon pozitív volt. Én már az első napokban vissza akartam jönni. Akkor gondoltam meg magam, amikor lementem tengerpartra. Ami ugye nem tengerpart, hanem óceánpart. Én csak ámultam és bámultam az óceán láttán. Én itt találkoztam először életemben tengerparttal. Valamint megtudtam, hogy menyit lehet keresni ott. Kétszer-háromszor annyit, mint Budapesten lehet, ezért úgy döntöttem, hogy maradok. Igaz, a kiadások is sokkal magasabbak, viszont azt én ekkor még nem érzékeltem. Az angol tudásom miatt én szórólapozni kezdtem. Nem találtam jobbat.
A szórólapos munkát is magyar segítséggel kaptam, valamint magyar étteremben kezdtem mosogatni. Nagyon nagyon sok segítséget kaptam Ausztráliában magyaroktól, Ha nem kapok magyar segítséget, akkor az első hónapokban vissza kellett volna jönnöm, mert nem találtam volna munkát.
Én úgy mentem ki, hogy egy magyart sem ismertem ott, aztán az ottlétem alatt rengeteg magyarral találkoztam és rengeteg segítséget kaptam tőlük. Tanuló vízumon voltam, a vízumom 2009. novemberétől 2010. áprilisig szólt. A kevéske pénzem miatt egyből dolgozni kezdtem. Nem sokat jártam a tengerpartra, az volt a célom, hogy meghosszabbítsam a tanulóvízumot. Tehát dolgoztam a magyar konyhán, mosogattam. És szórólapoztam, megpróbáltam felszolgáló lenni a magyar étteremben, ami a kevés angol tudásom miatt nem sikerült, mert nem értettem a vendégeket.
Megpróbáltam jobb munkát szerezni, de az angolom miatt továbbra sem sikerült. Időközben szállást változtattam, egy lakásba költöztem, ami olcsó volt, viszont ott öten laktunk és a szobát, amiben én is laktam még 2 emberrel kellett megosztanom. Én az emeletes ágy tetején aludtam. Az ágyam mozgott és nyikorgott, és természetesen a fürdőszoba tele volt csótánnyal.
A suliban először délelőtt tanultam angolt. Ha Angliából érkező tanárom volt, akkor az angol tudásom nagyon ment felfelé, és nagyon könnyen tudtam tanulni. Viszont nagyon sok tanár nem angol anyanyelvű, velük nem tudtam jól tanulni. Délelőtt volt egy tanárom, aki Angliából jött és egy, aki Amerikából, náluk nagyon jól tudtam haladni. Viszont fogyott a pénzem, dolgozni kellett mennem, a munkám meg délelőtt volt. Tehát átiratkoztam délutáni oktatásra ahol egy koreai tanárt kaptam, akinél nem sokat tanultam angolul.
Rengeteget dolgoztam és spóroltam, sehova nem mentem, állandóan fáradt voltam. Az ottani munkatempót sokkal erősebbnek éreztem, mint a magyart. Jól lehet keresni az igaz, viszont sokat kell érte tenni.
Végülis 2010. áprilisában a bátyám és a szüleim segítségével négy éves tanulóvízumot szereztem, így 5 év után tudtam hazamenni Magyarországra először egy hétre. Az összes pénzt, amit kerestem Ausztráliában arra költöttem, hogy ott tudjak maradni, ez ugye a tanuló vízum. Fizetni a sulit, vízumot, betegbiztosítást, utazást, szállást, meg egyebeket. Mikor orvoshoz mentem rádöbbentem, hogy a tanulóbiztosítás csak a felét fedezi az orvosi költségeknek, a másik felét én fizetem. Ami így tanuló vízumon nagyon drága. Például Budapesten egy implantátum magán fogorvosnál 200 ezer forint ugyanez Sydneyben 800 ezer forint. Most amikor ezt olvasod nem tűnik a helyzetem szépnek, viszont ez a valóság. Láttam embereket Ausztráliában, akik nagyon jól élnek ott és jól megy a soruk. Az én sorsom viszont nem így alakult
Abban reménykedtem, hogy egyszer majd grafikus tervező leszek vagy weblapkészítő, ilyen iskolákat végeztem. Háromdimenziós tervezést tanultam, kettő dimenziós rajzfilmkészítést, filmkészítést, weblap szerkesztést, valamint terméktervezést. azt hittem ebben majd lesz munkám. Magyar segítséggel csináltam egy weboldal készítő vállalkozást. Az akkori törvények szerint, ha valakinek van egy vállalkozás akkor tud saját magának egy szponzor vízumot adni, és két év után be lehetett nyújtani a kérelmet az Ausztrál állampolgárságra, amit nagyon szerettem volna megszerezni. Ami működött is akkor. Ezt csináltam én is. Viszont nem volt elég erős a vállalkozás ahhoz, hogy gyorsan el tudjuk indítani a vízumkérelmet. Aztán egyszer csak egyik napról a másikra az Ausztrál bevándorlási osztály hozott egy olyan törvényváltoztatást, amiben eltörölték ezt a lehetőséget. Tehát az összes energiám, pénzem, erőfeszítésem, vállalkozásom ment a kukába. Semmit nem tudtam ezzel tovább csinálni. És ugye közben is csak dolgoztam, suliba jártam, és semmire se volt időm emellett.
Ausztráliaban azzal a szakmával lehet állampolgárnak lenni ami rajta van a bevándorlási listán, és nem feltétlenül azzal, amit szeretsz csinálni. Van egy lista a szakmákról amit az Ausztrál bevándorlási osztály állít ki. Ezekkel a szakmákkal állampolgárságot lehet szerezni. viszont minden évben szűkül a kör, minden évben nehezíti a helyzetet, minden évben levesznek valamit a listáról. Minden évben csinálnak valami nagy változtatást amivet nehezebbé teszik a letelepedést. Azok az iskolai végzettségek, amit én szereztem Ausztráliában nem voltak elegek ahhoz, hogy állampolgár legyek. Tehát a 2015-ben nem tudtam állampolgárságot szerezni weblapkészítő vállalkozásommal, mert megváltoztak a törvenyek. Tehát újra Letelepedési ügyvédekkel beszéltem. Csináltam, amit mondtak. Megint pénzt költöttem, időt, energiát azért hogy megszerezzem a szükséges papírokat. Akkoriban nagyon sokat tettem azért, hogy Ausztrál állampolgár legyek, viszont már túl késő volt. Folyamatosan változtatták a törvényeket és mire oda értem volna, addigra még a vendéglátást – amiben korábban dolgoztam – is levették az állampolgárságot adó listáról.
Ami törvény él ma, az nem biztos, hogy úgy lesz holnap is. Úgy döntöttem, hogy én nem játszom tovább ezt a játékot, hogy húzzák a mézesmadzagot az emberek előtt és mielőtt elkapod becsukják az ajtót és senkit sem érdekel mennyi időt töltöttél ott, és mennyi pénzt fizettél addig azért, hogy megkapd az állampolgárságot. Ausztrália nagyon szép és jó ország akkor, ha van állampolgárságod, vagy akkor ha turistaként utazol. Ha nincs állampolgárságod akkor hosszú távon már nem olyan fényes.
Ha van állampolgárságod akkor persze jól keresel és nem költöd a pénzt a vízumra akkor tudsz félretenni. Viszont házat venni, lehet akkor sem tudsz ha állampolgár vagy. Házat venni sokkal nehezebb mint állampolgárságot szerezni. Ebbe nem megyek bele mert meg állampolgárságot se szerettem, viszont én úgy gondolom Magyarorszagon előbb lesz házad kevesebb munkával mint Ausztráliában. Én egy szép és gazdaságilag erős országban Ausztráliában éltem sokkal nehezebb életet, mint Magyarországon.
Budapesten 2009. előtt jobb életem volt. Ugyanúgy vendéglátásban es épitőiparban tudok dolgozni majd a közeljövőben, mert abban van gyakorlatom. Most vagyok 38 éves és úgy érzem előbb vissza kellet volna jönni Magyarorszagra. Jelenleg visszaköltöztem a szüleimhez Pest közelébe, rövid ideig. Amikor visszajöttem 2019. januárjában nagyon örültem Magyarországnak. Otthonérzés, ezt csak akkor érzed ha sokáig távol vagy. Azt látom hogy fejlődik az ország. Van, ami még mindig ugyanaz, viszont rengeteget változott Budapest és fejlődik. Én azt tapasztaltam Budapesten, hogy kedvesek az emberek az utcán, és az üzletekben és mindenhol. Nekem nagyon jó tapasztalatom van az emberekkel a visszaérkezésem óta. Szerintem az emberek kedvesebbek es boldogabbak lettek itt az elmúlt 9 évben. Találkoztam barátaimmal akikkel már több mint 12 éve nem találkoztam. Nagyon jó velük újra találkozni és azt látom azok a magyarok akik itt maradtak Magyarországon, többre jutottak mint én 9 év Ausztrália után.
Imádom Budapestet. Nem hiszed el az örömérzést mikor megyek a buszmegállóba és jön a busz, jön a 4 es 6 os villamos !!! Imádom, ha elszalasztod 2 perc és jön a másik. Ausztraliaban utáltam a tömegközlekedést, mert szerintem rettenetes. Sydney-ben a busz a belvároshoz közel fél óránként jár egyszer napközben, és azon a vonalon este nem is jár. Forgalmas vonalakon is napközben 10-20 percenként jár a busz, és mindig de mindig késik, és ha több mint 15 ember áll a buszon akkor a busz nem áll meg a megállóban mert tele van. Sietsz dolgozni és nem áll meg a busz mert tele van, es a következő is. Tehát taxival kell menned dolgozni aznap.
Én nem ajánlom senkinek hosszú távon a tanuló vízumot Ausztráliába. Turista utat ajánlok vagy azt hogy szerezze meg az állampolgárságot Ausztráliába. Tanuló Vízumon elmegy az időd, pénzed, és kedved az országtól. Ha állampolgár akarsz lenni Ausztráliában, akkor minél fiatalabban menj oda és minél jobb angol tudással. Nem lehetetlen, már sok magyarnak sikerült.
Sok sikert kívánok mindenkinek,
Pálinkás Zoltán
