Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Oberling Léna Rend és Tisztaság Specialista, a rendegykattintasra.hu weboldal megálmodója mesél nekünk, hogy mikor és miért döntött a Németországból való hazaköltözés mellett, hogyan éli meg az újrakezdést Magyarországon, milyen tapasztalatai, sikerei és tervei vannak. Fogadjátok sok szeretettel történetét.

 

Mikor mentél ki Németországba, hány évig voltál kint és miért döntöttél a hazaköltözés mellett, mikor jöttél haza?

2012. augusztus 13-án reggel megállt a házunk előtt egy teherautó. Ebbe pakoltuk be az egész életünket, és elindultunk a nagy útra. Fogalmam sem volt, hogy mit fogok ott csinálni, de azt tudtam, hogy el kell mennem Magyarországról. Azokban az években nem éreztem jól magam a bőrömben. A férjem már több éve csak vendégként járt haza, ezért úgy gondoltam, hogy csak jól sülhet el ez a „kaland”. A férjem már több éve kint dolgozott Németországban, és 5-6 hetenként tudott csak hazajönni. Akkor is csak pár napra. Két kamasz fiúval ezek az évek nem voltak egyszerűek. 2012-ben el kellett döntenünk, hogy a férjem költözik haza, vagy mi költözünk ki hozzá. A házasságunk és a családunk volt a tét. Így döntöttem. A fiúkkal mi megyünk apa után.

 

Mennyi idő telt el a hazaköltözünk gondolat megjelenése és a cselekvés között?

2017. nyarán döntöttük el, hogy visszaköltözünk Magyarországra. Ennek a döntésnek több oka is volt. Az első a migráns helyzet München és környékén. A második ok pedig az volt, hogy akárhogy is igyekeztem a munkám által többet és többet letenni az asztalra, valahogy sosem fogadtak be a németek. Mindig érzékeltették, hogy akármit is csinálok, akkor is külföldi maradok.

A kommunikációm német nyelven teljesen rendben volt, hiszen évek alatt az ember meg tud tanulni egy nyelvet. De a német nyelv egy érzelemmentes nyelv, és sosem tudtam úgy kifejezni magam, mint ahogy magyarul. Ez nagyon zavart, mert bennem rengeteg tűz és szenvedély van a takarító szakterületem iránt is. De ezt a szenvedélyt nem tudtam kifejezni németül. Valószínűleg azért, mert nem anyanyelvi szinten beszélem ezt a nyelvet. És mivel bennem már akkor is nagy dolgok voltak célként megfogalmazva, ezért szerettem volna több dolgot is megvalósítani. De a németek nem értették, hogy mit is akarok. Ezt annak tudtam be, hogy nem tudom átadni az ő nyelvükön azt, amit magyarul igen.

Ma már tudom, hogy nem ez volt a probléma. Hanem az, hogy külföldiként az ő szemükben nem vagyok alkalmas arra, hogy Németországban nagy dolgokat vigyek véghez. Így ezeket az okokat  mérlegelve döntöttünk úgy, hogy a „kalandnak” vége, és 2018. április végén visszatértünk Magyarországra.

 

Mitől féltél a legjobban a hazaköltözés kapcsán?

Attól féltem a legjobban, hogy visszatudok-e zökkenni a magyarországi viszonyokba. Mivel a munkám egy olyan szféra, ami nem igazán van itt elismerve, ezért voltak bennem kétségek, hogy a célomat megtudom-e valósítani. A takarítószféra itt nem népszerű. Sőt, ha valaki takarító, azt lenézik az emberek. Pedig a takarítóra ugyanúgy szükség van, mint a nőgyógyászra. De így 7 hónap magyarországi élet után már látom, hogy megvalósítható a célom. Bár sok idő kell majd hozzá, és sok kitartás, de van remény.

A másik félelem a fiaim miatt volt. Mindkettő fiú kint maradt Németországban, és ezt nagyon rosszul éltem meg. Sosem voltunk még ennyire távol egymástól. Hál istennek mindkettő elég talpraesett, így tudtam, hogy nem lesz probléma. De egy anyát ez a szituáció nagyon meg tud viselni. Szerencsére a nagyobbik fiam augusztusban úgy döntött, hogy ő is visszatér Magyarországra. Így most már csak a kisebbeik fiam él tőlünk 800 km-re.

 

Mi volt a legnagyobb nehézség, miután hazaköltöztél?

A legnagyobb problémám az emberek negatívizmusa volt. Nem értettem, hogy miért nem mosolyognak, vagy miért néznek lefelé. Persze voltak emlékeim, hogy ez akkor sem volt másképp, mielőtt elköltöztünk volna, de azért még is nehezen viseltem ezt a dolgot. Mindig vidám természetemmel ez nehéz volt. De nem keseredtem el, mert ennek ellenére minden emberre rámosolygok, és emelt fejjel közlekedek az utcákon. Bár eléggé értetlen szemekkel találkozom, amikor valakire rámosolygok, vagy a boltban a pénztárosnak szép napot kívánok, de ezen is csak mosolyogni tudok. Mert bízom benne, hogy valakinek biztosan szép napot tudok okozni a pozitivitásommal.

 

Mennyiben mások a mindennapok itthon, mint kint voltak?

Nagyjából ugyanazt az életet éljük. Vállalkozók vagyunk, és a saját két kezünk munkájából élünk. Így minden reggel ugyanúgy fel kell kelni és munkába kell indulni, mint Németországban. Amihez ragaszkodunk, és amit Németországban tanultunk meg, az az, hogy vasárnap és ünnepnap nem dolgozunk. Ezek a napok a pihenésé és az én időnk. Ehhez ragaszkodunk még akkor is, ha tudjuk, hogy itt Magyarországon vasárnap is zajlik az élet a boltokban.

 

Van valami, ami hiányzik Németországból?

A tisztaság hiányzik a legjobban. Ott nagyon tiszta minden, és mivel ez a “mániám”, ezért elborzadva megyek be egy-egy étterembe vagy bevásárlóközpont vécéjébe. Sajnos ebben nem csak a takarító a hibás, hanem az odajáró emberek is, hiszen nem hagyják rendben ott maguk után sem a vécét, sem az asztalt, ahol esznek. De ha végig nézünk egy utcán, akkor is rengeteg szemetet láthatunk eldobálva.

 

Mivel foglalkozol itthon, kinek és miben tudsz segíteni?

Rend és tisztaság specialista vagyok. Háziasszonyoknak mutatom meg, hogy hogyan tudnak egy tiszta és rendezett háztartását kialakítani és fenntartani úgy, hogy közben ne váljanak a háztartásuk rabszolgáivá. Megtalálom számukra a legideálisabb takarítót. A takarítókat pedig megtanítom, hogy az átlagból hogyan tudnak kiválni, és hogyan tudnak A TAKARÍTÓ-vá válni.

 

 

Honnan jött a takarító vállalkozás gondolata és milyen nehézségeid voltak az indulásnál?

Mikor kiköltöztünk Németországba, akkor még nem tudtam a nyelvet jól beszélni. Ilyenkor mihez kezd egy nő? Elmegy takarítani. Hiszen elvileg takarítani mindenki tud, és erre a munkára mindig és mindenhol szükség van. Ebből az elhatározásból nőtte ki magát Németországban a takarítócégem. Ezért amikor elhatároztuk, hogy visszaköltözünk, tudtam, hogy ezt a vonalat akarom itt is tovább vinni. Viszont azt is tudtam, hogy a magyarországi takarítóikultúra még nem olyan fejlett, hogy ugyanazt és ugyanabban a formában tudjam folytatni, amit kint hagytam.

 

Hol tart most a vállalkozásod, milyen sikereid, élményeid vannak Magyarországon?

Elmondhatom, hogy mióta ismét Magyarországon élek (lassan már egy éve), alapjaiban megrengettem a magyarországi takarítói szférát. Felfigyeltek takarítócégek, és takarítók rám egyaránt. A háziasszonyoktól is naponta kapom az olyan  kérdéseket, amiket másoktól nem tudnak megkérdezni, sőt nem is merik, mert szégyellik. Elindult az a folyamat, hogy a nők felismerik, hogy még sem tud mindenki takarítani, de megtanulni mindenki szeretné. De nem úgy, ahogy másnak jó, hanem úgy, ahogy saját magunknak megfelelő. 

Megírtam az első e-bookomat Háztartás Tervező címmel, mellyel a nők háztartási feladatinak az elvégzését könnyítem meg. 
Elindult a webshopom, melyben csak olyan termékek vannak, amikkel az otthonunk tisztább és rendezett lesz. 
Elindult a Háztartási és a Tisztasági Kommandó is útjára, melyről folyamatosan beszámolok. 
És elindult a Vlogom is a YouTube csatornámon, ahol minden héten egy-egy tisztasággal kapcsolatos problémát tárgyalok ki, mely mindenkit érint. 
És hamarosan indul a Háztartási Online Mentor Klub, ahol nem csak beszélünk a háztartásvezetésről, hanem csinálni is fogjuk. De erre február 22-ig még várni kell. 

 

Mit tanácsolnál annak, aki még a hazaköltözés előtt áll?

Egyetlen egy tanácsom van, hogy sose nézzünk hátra, hanem mindig csak előre. Az, hogy máshol milyen volt, hogy éltünk, az a múlt. Nekünk most itt kell élni, itt kell alkalmazkodni, és itt kell beállnunk a sorba. Ha ez megy, akkor bárhol is élünk a világon, mindenhol megálljuk a helyünket.

Sok szerencsét kívánok mindenkinek!

Oberling Léna