Világjárók rovatunkban olyan külföldön élő magyarok történeteit olvashatjátok, akik – bár már megfordult a fejükben a költözés gondolata – egyelőre még maradnak. Őket kérdeztük kiköltözésről, miért-ekről, nehézségekről és sikerekről, hogy mindannyian inspirálódni tudjunk történeteikből. Ezúttal Bódi Attila történetét olvashatjátok, akivel Papp Barbara, Németországban élő riporterünk készített interjút. Fogadjátok sok szeretettel történetét.

 

Kedves Olvasóm!

Egy számomra különleges ember történetét hoztam ma Nektek, aki – hallgatva belső hangjára – hosszú utat járt be és fáradhatatlanul, megállíthatatlanul küzdött, amíg megtalálta helyét a világban…egyelőre.

Talán sokakban ismerős érzések kavarognak az alábbi sorok olvasása közben, Attila szívesen segít bárkinek, aki szeretne Amerikában szerencsét próbálni vagy élni – forduljatok hozzá bizalommal.

 ***

Attila, 2003 januárjától élsz Amerikában. Mindig jókedélyű, vidám srácnak ismertelek. Boldog és elégedett voltál Magyarországon? Honnan jött ez a „mehetnék“?

Én egy kis faluban nőttem fel. Mindig is úgy éreztem, hogy a hely kicsi nekem. Úgy gondoltam, majd ha elkerülök egy városba, ez az érzés változni fog. Gimnáziumba egy közeli városba jártam 4 évig. Csendes, tiszta, nyugodt kis város. Jó volt, de éreztem, hogy nekem egy picivel több lehetőség kell. Gimnázium után felvettek a Debreceni Agrártudomanyi Egyetemre, ami már egy komolyabb lépés volt az életemben, ami izgalommal és kicsi félelemmel is töltött el. Az édesapám egyetemet végzett ember és az anyum az iskolázottságot mindig nagyon fontosnak tartotta, szóval számomra nem is volt kérdés, itt volt az ideje, hogy beköltözzem az egyetem vadidegen kollégiumába. Az egyetemi „nagy“ város már egy nagyobb fokú elégedettséget adott, de még mindig éreztem, hogy valami hiányzik az életemből… csak nem tudtam pontosan, hogy mi.

A gimnáziumi és egyetemi éveim alatt Magyarországon mondhatni, hogy 60%-ban elégedett voltam az életemmel. Az iskolában elég jól mentek a dolgok, nem voltam egy kitűnő diák, de az egyetemet egy erős jó osztályzattal zártam. Nem volt okom panaszra, de mégis úgy éreztem, nekem még mennem és keresnem kell azt a valamit, ami elégedettséggel tölt el. Csak még nem tudtam, hogy az a „valami“ mi is lesz.

Vágytál valamire Magyaroszágon, amit csak egy külföldi munkavállalás adhatott meg neked?

Nem tudtam, hogy egy külföldi munkavállalás mi tud majd adni. Amit tudtam, hogy nekem látnom kell, hogy mi van a világban. Láttam, hogy emberek utaznak, jönnek, mennek, látszólag minden gond nélkül és én része akartam ennek lenni. Én is akartam repülőre szállni, más nemzetiségű emberekkel találkozni.

Miért indultál el, mi motivált?

Úgy éreztem, hogy „folytogatnak”. Úgy éreztem, hogy kicsi a hely. Az érzés, hogy nekem nincs elég hely, azt gondoltam, hogy el fog múlni idővel, amikor majd egyetemre járok. Hát nem múlt el! Emellett meguntam, hogy mindenki körülöttem panaszkodik és keserű szájízzel teszi-veszi a dolgait. Kerestem azt a környezetet, ahol úgy éreztem, hogy fel tudok töltődni, és ha keményen dolgozom, jutok egyről a kettőre!

 

 

Tervezted, hogy mennyi időre mész?

Nem. Először egy éves vízumot kaptam az egyetem alatt az USA-ba. Onnan hazajöttem, hogy befejezzem az egyetemi tanulmányaimat. Egyetem után 4 évig Magyarországon voltam, majd ismét vízumot kaptam, akkor már 18 hónapra. Utána ismét másik vízumot igényeltem, amit 3 évre adtak és amivel már a zöld kártyára is tudtam jelentkezni. Szóval mindig csak hosszabbítottam a kinnlétemet, de igazán soha nem volt egy határozott időpont, hogy meddig maradok. És ezzel most is így vagyok.

Egyedül vágtál neki az útnak, vagy voltak ismerőseid, akik kint éltek és segítettek – vagy Veled mentek?

Teljesen egyedül. Nem volt sem ismerősöm, sem barát, akivel együtt indultam volna útnak.

Mik voltak a kezdeti nehézségeid, ha voltak persze?

Nyelvtudás. Az angol nyelv nem olyan az utcán, mint amit az iskolapadban Magyarországon megtanultam. Teljesen újra kellett az angolt tanulnom, hogy az angol anyanyelvűek meg is értsenek.

Az elején soha nem tudod, hova kell menni, ha bármilyen elintéznivalód van, de az amerikaiak rendkívül kedvesek és segítőkészek. Ha ők személyesen nem tudnak segíteni, akkor találnak valakit a számodra, aki tud.

Mi az amit megszerettél kint, és mi az, amiben csalódtál, mert Magyaroszágon elképzelve másra számítottál?

Amerikában nincs nem! Itt mindenre van mód és lehetőség! Dolgozhatsz nappal, iskolába járhatsz este (amit én tettem) vagy fordítva. Ha van ötleted, csak rajtad múlik hogy megvalósítsd! A kiszolgálás és ügyfélszolgálat rendkívül profi módon megy. Üzletek, vállalkozások, bankok, éttermek mindent megtesznek, hogy legközelebb is az ő szolgáltatásukat vagy áruikat válaszd. Úgy érzed magad, mint egy előkelőség!

Miben csalódtam? Itt sem kolbászból van a kerítés! Elképesztő sokat dolgoznak az Amerikában élők és otthon ezt nem így képzeltem el.

Milyen tapasztalataid vannak a nyelvtudás szükségessége, a hivatali ügyintézés, munka és lakás keresés, egyszóval a kinti beilleszkedés tekintetében, ami szerinted hasznos információ lehet azoknak, akik fejest ugranának a külföldi életbe?

Amerikában két nyelvtudás kell: angol és spanyol! A spanyolról nekem senki nem mondott semmit. Sokkal több lehetőséged van, ha beszélsz spanyolul is. Én egy kicsit beszélek, bár volt rá rengeteg alkalmam, hogy jobban is megtanuljak.

Hivatali ügyintézés rendkívül simán megy és tényleg nincs sorbanállás. Nagyon sok mindent online el tudsz intézni már.

Munka keresés nem egyszerű, ha jól fizető munkát akarsz! Az számít, hogy kit ismersz, mint bárhol máshol is. A gyengébben fizető munkából rengeteg van. Csak annak nincs munkája, aki tényleg nem akar dolgozni.

Mindenhez pénz kell! Albérlethez, lakáshoz. Ha van pénzed, ott laksz, ahol akarsz. Nagyon egyszerű.

A beilleszkedés nem volt vészesen nehéz nekem, persze nem vagyunk egyformák. Én akartam Amerikába menni! És szeretek itt. Vannak olyan barátaim, akik az első nehézség után hazaszaladtak. Ez nem nekik való. Megértem őket is.

Én szeretem a tudatát annak, hogy amim van, azt kizárólag magamnak köszönhetem. Nincs anyuci vagy apuci, aki kihúz a bajból vagy ad pénzt ha nincs. Én úgy gondolom, ha az ember minél hamarabb rájön, hogy csak egy segítsége van az életben, az pedig önmaga, annál könnyebb lesz az élet számára. Egy valakire mindig számíthatok: az illető, akit a tükörben látok.

Voltak hullámvölgyek a kinti életedben? Hogyan sikerült kilábalni belőlük?

Hullámvölgyek voltak és lesznek is! Én szeretem a kihívást! Soha nem hátrálok meg! Ha rossz napom volt, tudtam, hogy a holnap jobbra válik. Csak nem szabad megállni! Mindig menni kell!

Mi volt eddig a legszebb és a legrosszabb élményed kinn?

Legszebb élményem: megkaptam a zöld kártyámat, megszereztem a számviteli diplomámat, Amerikai állampolgár lettem, hivatali állást kaptam Kentucky államban.

Legrosszabb: betörtek az albérletembe kétszer, neki rohantam kocsival egy lámpaoszlopnak a fáradságtól.

Volt / van honvágyad? Mikor törtek rád ezek az érzések? Hogyan kezelted?

Van honvágyam. Persze hogy van! Akkor magyar zenéket hallgatok, felhívom a szüleimet és magyar kajákat főzök. Ez azonban gyorsan el szokott múlni.

Találkoztál kint élő magyarokkal? Milyen tapasztalataid vannak velük kapcsolatban?

Találkoztam magyarokkal, dolgoztunk együtt. Mindig próbáltam nekik tanácsokat adni és segíteni az Amerikában éléssel kapcsolatban. Legtöbbjük hazament Magyarországra. Igazából nem keresem kifejezetten a magyarokat kint. Ha találkozom velük jó, de ha nem, az is. Nekem minden nemzetiségű egyformán kedves és érdekes.

Szövődtek életre szóló barátságok kinti magyarokkal, illetve külföldiekkel?

Vannak magyarok, akikkel tartjuk a kapcsolatot, de ők otthon élnek és mindenki egyre inkább elfoglalt a maga életével.

Itt ismertem meg a menyasszonyomat, akivel jövő évben összeházasodunk. Ő Indiana államból való, de Kentuckyban élünk és itt is ismertük meg egymást.

 

 

Milyen új tulajdonságokkal, milyen pozitív és negatív életmód és szemléletbeli változásokkal gazdagodtál, amit szívesen megosztanál másokkal, ami másoknak is hasznára, segítségére lehet?

Legyél mindig profi és viselkedj profi módjára!

Becsüld a magántulajdont és ne légy túl tolakodó!

Legyél rendkívül udvarias, kedves és legyél mindig jó kedvű.

Legyél mindig szolgálatkész, akkor is, ha nagyon fáradt vagy.

Vállalj be extra munkát.

Legyél mindig elérhető és beszámítható.

Legyél mindig pontos!

Miért döntöttél végül úgy, hogy külföldön maradsz?

A jó életet könnyű megszokni! Az élet itt sokkal kényelmessebb és gördülékenyebb. Minden működik és tudok egyről a kettőre jutni. Szeretek itt.

Elképzelhetőnek vagy kizártnak tartod a mostani tapasztalataid alapján, hogy ismét Magyarországon élj?

Elképzelhetőnek tartom, de még nem döntöttem semmit teljesen el. Hogy mit hoz a jövő nem tudni. Még maradok egy darabig az biztos.

Nagyon jól érzem magam és úgy gondolom, megállom a helyem. De még nem végeztem! Vannak terveim és keményen dolgozom rajtuk.

Érezted úgy, hogy valami könnyebb külföldön, mint Magyarországon?

Ügyintézés, munkavállalás könnyebb, úgy érzem. A mindennapi élet a bevásárlástól a közlekedésen át csak egyszerűbb, gördülékenyebb számomra.

Van olyan dolog, ami Magyaroszágon könnyebb, jobb, szebb, bármi, amit egy külföldi lét a saját életedre nézve nem tud, vagy nem tudott megadni?

Az ételek, az anyu főztje! A legjobb! Ezt még Amerikában sem tudják utána csinálni!

Sokakban ott a kétely, a félelem, a hezitálás, a nem-tudom-mi-lenne-igazán-jobb-nekem érzés. Te milyen segítő tanácsot tudnál adni azoknak az embereknek, akik fontolgatják a külföldi létet illetve a hazaköltözést?

Csak hallgassanak a szívükre, a belső hangra! Az soha nem hazudik! Ha van rá vágyuk, bele kell vágni, minél előbb, annál könnyebb. Én tudom, ha nem jöttem volna Amerikába, soha nem lettem volna igazán boldog. Én mindig is akartam látni Amerikát!

Ha a saját értékrendedet vesszük górcső alá, számodra mik a legfontosabb dolgok az életben?

Csináld azt, amit igazán akarsz és ne azt, amit a barátaid vagy a szüleid akarnak tőled! Nekem volt konfliktusom a saját szüleimmel, de a végén megértettek, hogy nekem azt kell csinálni, amit szeretnék. És ők szeretnek annyira, hogy hagynak menni az utamon.

Sok szerencsét mindenkinek! 

Köszönöm Neked is az őszinte válaszaidat Attila! Sok sikert, jó egészséget és boldogságot kívánok az életedhez Amerikában!

Papp Barbara

 

PAPP BARBARA

Mindig is érdekeltek az emberek és a világ – ki hogyan boldogul, örül, tervez, szeret vagy küzd, abban a városban, országban, kontinensen, ahol most él. Eddig még nem tálaltam olyan helyet, ahol letelepednék, mindenhol más varázs bűvöl el. Jelenleg táplálkozás tanácsadást tanulok és tovább képzem magam az online marketing világában is. Ha lenne egy igazi varázspálcám, akkor megállíthatatlanul garázdálkodó jótevő tündér lennék –  hiszem, hogy ez a varázspálca mindenkiben létezik, csak meg kell tanulnunk kezelni.