Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Nagy Eszter mesél nekünk, hogy mikor és miért döntött a hazaköltözés mellett, hogy éli meg az újrakezdést Magyarországon, milyen tapasztalatai és tervei vannak. Fogadjátok sok szeretettel történetét.

 

Mikor mentél ki Angliába, hány évig voltál kint? 

 

2006. március 3-án érkeztem Londonba. Ez a dátum valamiért nagyon megmaradt bennem.
Egy évre indultam, hogy kiszakadjak az akkori életem mókuskerekéből és felfrissítsem az angol nyelvtudásom, hogy itthon majd angolt tanítsak az eredeti végzettségemnek megfelelően. Aztán ez változott és 11,5 évig maradtam és nem tanítok már angolt, hanem kineziológus lettem.

Az első 1-2 évben olyan voltam, mint egy lelkes turista. Felfedeztem Londont, minden szabad
hétvégémen bejártam a nevezetességeket, ismerkedtem a várossal. Nagyon élveztem. A hazaköltözés gondolata olyan 6-7 év után kezdett el motoszkálni bennem nagyon halványan, de ez nagyon homályos elképzelés volt. Inkább csak valami kis halvány hátsó gondolat.

 

Miért döntöttél a hazaköltözés mellett és mikor jöttél haza?

 

Hiányoztak a barátaim, a családom és egy csomó kulturális program és önismereti workshop és tanfolyam. Mindig vágyakozva néztem, hogy milyen jó dolgok vannak otthon és milyen kár, hogy azokon én nem tudok részt venni. Minden lehetőséget megragadtam, hogy ezeket Londonban megéljem. Voltam családállításon angolul, és bármennyire is jól beszélem a nyelvet, az nem ütött akkorát, mint amikor az anyanyelvemen dolgoztam az érzéseimmel. Ott voltam Feldmár András, Pál Feri, Soma londoni előadásain és workshopjain. Ilyenkor mindig feltöltődtem, de azt éreztem, hogy ez kevéske, ennél mélyebbre szeretnék menni és ezt az anyanyelvemen tudom legjobban megélni és megdolgozni.

 

 

Fejleszteni akartam magam a klienseim érdekében is, ugyanis minden terapeuta csak olyan mélyre tudja vinni a kliensét, ahol már maga is járt. Erre nem láttam megoldást Londonban. Valahogy képbekerült az Integrál Akadémia képzése, melynek van elég sok gyakorlati és önismereti csoportozós része is. Tudtam, hogy ez lesz az én utam. Első körben azt gondoltam, hogy majd Londonból járok haza a havi 1-2 hétvégi képzésre.

Tisztán emlékszem a pillanatra, amikor ez megváltozott és eldöntöttem, hogy hazaköltözöm. 2016. nyara volt, épp kivettünk egy barátommal egy lakást és 2 évre aláírtuk a szerződést. Ültem a metrón, pörgettem a Facebookot, amikor szembejött egy egy hét múlva esedékes program Magyarországon, amire nagyon szerettem volna elmenni. Belém nyilallt a tehetetlenség érzése, hogy nem tudok odamenni, mert egyszerűen nem tudom úgy szervezni a dolgaimat ennyi idő alatt. Bezzeg, ha otthon laknék, akkor csak simán elugrom rá minden rákészülés nélkül! És akkor jött az érzés, hogy haza kell költöznöm, a klienseimhez meg majd visszajárok Londonba. És innentől nem volt megállás.

Akkor még nem álltak úgy a csillagok, hogy azonnal haza tudjak jönni, anyagilag meg akartam kicsit erősödni, hogy legyen valami tartalékom, amikor hazajövök, tandíjat tudjam fizetni, ilyesmi. Egy évet adtam magamnak és 2017. július 31-én megérkeztem Magyarországra.

 

Mitől féltél a legjobban a hazaköltözés kapcsán?

 

Attól, hogy nem lesz munkám. Fogalmam nem volt mit fogok csinálni azon kívül, hogy szeptemberben elkezdem a sulit, de bíztam abban, hogy a dolgok szépen a helyükre kerülnek. És így is lett. Amikor végre eldöntöttem, hogy vidék helyett mégiscsak Budapesten fogok lakni, egész könnyen találtam állást, egész elfogadható fizetéssel. És, amikor az első nem jött be, könnyen ment a váltás. Mindkét helyen még abba is belementek, hogy havonta pár napot én Londonban töltök kineziológiával. Hozzátenném ezeket ismerősökön keresztül sikerült találnom, amit addig még nem próbáltam.

 

Mi volt a legnagyobb nehézség, miután eldöntötted, hogy hazaköltözöl?

 

Nem volt ilyen. Kalandnak éltem meg ugyanúgy, mint a kiköltözést. Ha nagyon akarok keresni, akkor például az nehézség volt, hogy a lakótársamnak elmondjam, hogy nem fogom tudni tartani az eredeti megállapodásunkat és két év helyett én már egy év után elköltözöm. Úgy éreztem cserben hagyom.

 

Mennyire volt nehéz visszailleszkedni Magyarországra?

 

A szolgáltató szektorban, jellemzően a boltokban, tapasztalt arrogancia, flegmaság, a boltokban kínált fonnyadt zöldség és gyümölcs, a munka közben mobilozó kiszolgáló személyzet értetlenséggel tölt el a mai napig. Nyilvános wc-t találni vagy egy vendéglátó egység wc-jét használni fogyasztás nélkül szintén nehézség itthon. A bankok nehézkesebben működnek, mint Angliában, a szolgáltatásokért nem lehet telefonon keresztül fizetni, ami mondjuk meglepő volt, amikor kint először találkoztam ezzel és elő is hívta a bizalmatlanságomat, de gyorsan megbarátkoztam vele.
De hadd említsek pozitív példát is: a UPC vevőszolgálata kiemelkedő színvonalú. Kedvesek, hatékonyak, segítőkészek. A szerelő cipővédő zacskót húzott a lábára, amikor jött beüzemelni az internetet. Wow!

 

Mennyiben mások a mindennapok itthon, mint kint voltak?

 

Azt gondoltam, hogy nyugisabb lesz, mert kisebbek a távolságok, és hogy többet fogok találkozni a barátaimmal. Ehhez képest ugyanazt a túlterheltséget élem meg és nem találkozom túl sűrűn senkivel. Szóval a probléma belül van, nem kívül.

 

Van valami, ami hiányzik Angliából?

 

A tudat, hogy bármi ruhát, műszaki cikket simán visszavihetek a boltba, ha otthon rájövök, hogy nem jó, nem működik, nincs is rá szükségem. Az ingyenes bankszámla, a korlátlan mobil előfizetés megfizethető áron. A chilis kesudió és a mikróba bedobható életmentő palak paneer vagy csicseriborsó curry a sarki indiai zöldségestől, a lazac megfizethető áron.

 

Mivel foglalkozol itthon, milyen nehézségeid voltak az indulásnál?

 

Itthon most dolgozom azon, hogy beindítsam a kineziológia szolgáltatásom/vállalkozásom.
Londonban elég nagy ismertséget sikerült kiépítenem, a mai napig rendszeresen visszajárok oldani a
klienseimet. Míg Londonban sokáig nagyjából én voltam az egyetlen magyar kineziológus, aki magyarokkal dolgoztam, itthon nehezen találom meg, hogy mivel tudom magam megkülönböztetni
a praktizáló 230 másik kineziológustól és hogyan találjam meg a célcsoportot. Így most részmunkaidőben adminisztratív területen dolgozom és mellette építgetem a kineziológus praxisom.

 

 

A kineziológus munkában legjobban azt szeretem, hogy hozzá tudom segíteni a klienseimet
ahhoz, hogy megszakítsák az állandóan visszatérő helyzeteket, amik akadályozzák őket az életükben.
Ha egy szorongó ember az oldás után kevésbé szorong, aki félt a repüléstől később elmegy egy
helikopteres Grand Canyon túrára, aki képessé vált arra, hogy felismerje a párkapcsolati rossz
mintáit és most kiegyensúlyozott kapcsolatban él, aki félt megélni az álmait és most megengedi
magának, hogy kiteljesedjen a hobbijában, ezek mind feltöltenek engem is. Én mindig azt mondom,
hogy a munkát a kliens végzi, én csak a háttérből terelgetem és segítem megláttatni vele az értékeit,
de a siker az övé.

 

Ha egy 10-es skálán kellene értékelni, hogy hogy érzed magad itthon Anglia után, milyen pontszámot adnál és miért?

 

8 – tulajdonképpen jól érzem itthon magam, szép az idő, sokat süt a Nap, aminek a hiánya
állandó beszédtéma és vágyakozás volt a magyarok körében Londonban. Imádom a sulit, tudok
menni önismereti workshopokra, megismertem egy csomó új embert. Amiért nem 10, az a
pattanásig feszült légkör, ami a buszon, villamoson, boltban érezhető az emberektől, plusz van egy
fajta bizonytalanság érzésem, hogy nem kiszámíthatóak a dolgok.

 

Mit tanácsolnál annak, aki még a hazaköltözés előtt áll?

 

Ne gondolkodj túl sokat. Tedd, amit a szíved diktál. Valahogy mindig lesz. Nem minden a pénz.

 

Nagy Eszter

Kineziológus

Weboldal: www.feelgoodcentre.co.uk
Facebook: Magyar Kineziológus Londonban

 

Olcsó és biztonságos pénzküldési lehetőséget keresel külföld és Magyarország között? Ezt Neked találták ki: Így utalj pénzt haza vagy külföldre, olcsón és biztonságosan