A Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Livits Réka mesél nekünk, hogy mikor és miért döntött a Németországból való hazaköltözés mellett, hogy éli meg az újrakezdést Magyarországon, milyen tapasztalatai és tervei vannak. Fogadjátok sok szeretettel történetét.
Mikor mentél ki Németországba, hány évig voltál kint és miért döntöttél a hazaköltözés mellett?
2012 végén költöztem ki Németországba, Berlinbe akkori kedvesemhez. Öt évet töltöttem „odakint”, de folyamatosan utaztam a nemzetközi projektjeim és a Pandora Egyesület nevű magyarországi civil szervezet miatt, ami akkoriban nagyon szívügyem volt, és sok programot szerveztünk itthon. (www.pandora.org.hu) Úgyhogy körülbelül két hónapos ritmusban jöttem-mentem.
Berlinben szerettem volna letelepedni, és családot alapítani, azonban tavaly év elején bekövetkezett szakítás újragondolásra késztetett. A krízis megélése után elkezdtem keresni a fejlődési, továbbképződési lehetőséget trénerként, coachként. Egy lisszaboni kávéházban szörfözve akadtam rá az Integrál Coaching Képzésre, mely 2018 szeptemberében indult Budapesten, és rögtön éreztem: ez az a képzés, amire szükségem van. Csak úgy mellesleg posztoltam facebook-on, hogy albérletet keresek Budapesten, és egy ismerősöm rögtön válaszolt, hogy kiadja a lakását. Közben édesanyámmal is elkezdtünk közös vállalkozásban gondolkodni (ő könyvkötő, én részben grafikus vagyok, és együtt alkottuk meg a Soulsong Diaries márkát – http://soulsong-diary.com/) – így egyszerre több nyíl is Magyarország felé mutatott, a szinkronicitások pedig egyértelművé tették: itthon a helyem. Ez tavaly június végére állt össze bennem, és augusztus közepén pakoltam fel bőröndjeimet arra a bizonyos Berlin-Budapest éjszakai vonatra, mellyel oly sokat utaztam, és ami akkor egy fejezet végét jelentette.
Mitől féltél a legjobban a hazaköltözés kapcsán?
Igazából semmitől. Egyértelmű volt, hogy ez a következő lépés, és tudtam, hogy itthon sokan támogatnak, erős a védőháló. Kint ugyan voltak segítőkész barátaim, de ezt a család és gyökerek által nyújtott biztonságot – főként a szakítás után – nem éreztem. Magányos harcos voltam.
Mi volt a legnagyobb nehézség, miután eldöntötted, hogy hazaköltöztöl?
A hazaköltözés flow-szerű élmény volt. Egyik dolog jött a másik után, áramlásként. Találtam lakást, amit kicsinosítottam, új barátságok, kapcsolatok szövődtek, a szakmai utamon is lépegettem tovább, rám talált az új szerelem… Ami nehézség volt, van, azt szükséges kihívásként és tanulási lehetőségként élem meg. Azért be kell vallanom, az áprilisi választások eredményeivel sokkoló volt szembesülni, akkor nagyon megzuhantam – de hát ez a valóság.
Mennyire volt nehéz visszailleszkedni Mo-ra?
Nekem nagyban segített a tánc – ami által anno Berlinben is otthonra találtam. Nagy szenvedélyem az argentin tangó. Berlinben is sokat táncoltam, ott van Európa egyik legnagyobb tangós közössége. De mint megtudtam, Budapesten is sokat lehet táncolni. A tánc segített a visszailleszkedésben, egyfajta a hidat képezett, aminek segítségével hamar itthon tudtam érezni magam. A tangó egy otthonos terep, nemcsak mozgás és kifejezésforma, nemcsak közösség és ismerkedési lehetőség, de nagyon mély emberi szükségletek kiélésére is lehetőséget nyújt: az intimitás, kapcsolódás, érintés, közös alkotás megtapasztalását nyújtja, amire sokszor oly nagy szükségünk van, mint egy pohár vízre.
Mennyiben mások a mindennapok itthon, mint kint voltak?
Hogy őszinte legyek, nagyon hasonlóak. Most is szabadúszóként dolgozok, grafikusként, íróként, coachként sokat dolgozok otthon, illetve online bonyolítom le találkozóim jelentős részét. Itt is sokat táncolok. Itthon azonban sokkal több lehetőségem van arra, hogy együtt legyek családommal, minden héten meg tudom látogatni nagymamáimat, akik nagyon fontosak nekem. Úgy érzem, itt Budapesten sokkal könnyebben része tudtam lenni egy élő közösségi hálónak – Berlinben mindenki mindig iszonyú elfoglalt, egy baráti kávézást is hetekkel előre kellett naptárral egyeztetni. Amiatt, hogy anyanyelvemet beszélem, magabiztosabbnak érzem magam, nincs az a „gyüttmentség” érzésem.
Van valami, ami hiányzik Németországból?
Jópár dolog… Ha az embernek otthonává válik egy hely, akkor ezernyi szál kapcsolja hozzá. Berlin nekem olyan volt, mint egy szerelem. Nagyon intim viszonyom volt a várossal – az egy-egy helyhez fűzödö emlékek, történetek, életérzések átszőtték a kintlétet… A csodálatos táncok, találkozások, barátságok. A város könnyedsége, kreativitása, szabadsága, sokszínűsége. A könnyen elérhető és megfizethető bio-koszt. A táncos közösség. A nyelv, amit nagyon megszerettem. A jól ismert utcák, sarkok, szajkók, mókusok, a zöldterületek. A tó, ahová fürödni jártam. És táncóráim – közel egy évig Zumbát és afro-latin táncokat tanítottam az egyetemen és egy helyi közösségi térben, amit nagyon szerettem.
Mivel foglalkozol itthon?
Egyrészről trénerként és integrál szemléletű coachként tevékenykedem (honlapom: www.szivfejkez.hu). Két kollégámmal szeptember végén indítjuk a Küldetés Műhely (www.kuldetesem.hu) nevű programot, melynek célja, hogy életükben útelágazáshoz érkező, krízisben vagy váltásban levőknek segítsen abban, hogy mélyebb értelmet és célokat találjanak, s hogy olyan munkát teremtsenek meg maguknak, melyet nemcsak örömmel élveznek, de meg is élnek belőle.
Másrészről grafikus jegyzetelőként, illetve vizuális facilitátorként tevékenykedem (www.visualive.eu), konferenciákon, szakmai fórumokon, meetingeken és egyéb eseményeken készítek a témák és program lényegét megragadó rajzokat.
Emellett írok: hamarosan elkészül második regényem, mely A lázadás címet viseli, és a 2014-ben megjelent Három nap, három éjszaka című könyv folytatása. (Erről bővebben:www.mezitlab.wordpress.com)
Honnan jött a vállalkozás gondolata és milyen nehézségeid voltak az indulásnál?
Voltaképpen mindig is szabadúszóként tevékenykedtem. Az egyetem alatt sokat önkénteskedtem nemzetközi programokon, ezáltal sokat fejlődtem, és ezen a vonalon bontakozott ki nemzeti tréneri és projektszervezői munkám. Korábban főként az ifjúsági és civil szférában dolgoztam, most pedig kacsintgatok a céges világ felé, igyekszem pályázati forrásoktól függetlenül is működő üzleti modelleket összerakni.
Jelszavaim: szív, fej, kéz. Vagyis: érzések, elme, tettek. Én abban hiszek, hogy érzéseink tudatos megélése és kifejezése, a célratörő és strukturált gondolkodás, valamint a dinamikus és hatékony cselekvés nem egymásnak ellentmondó dolgok, hanem egyensúlyba hozva a teljes, egészséges élet alapjait alkotják. Ezen értékekre épül munkám trénerként és coachként, és ennek szellemében alkotok testet, szellemet, érzéseket megmozgató, minden esetben az egyén, illetve a csoport igényeire szabott műhelyeimet, képzéseimet, egyéni- és csoportfolyamatokat – mint amilyen a Küldetés Műhely is.
Vizuális facilitátorként és grafikus jegyzetelőként a Visualive-val szervezetek kreatív, együttműködésen, átláthatóságon és párbeszéden alapuló működését segítem elő.
Integrál szemléletű coachként hiszem, hogy: érzelmeinket teljességgel megélni, sebezhetőségünket kimutatni nem gyengeség, épp ellenkezőleg: bátorságra vall. Néha megállni, leülni, összegezni, értékelni és átgondolni, hogy mi volt eddig, mi van most és mi lesz ezután – nem léhaság, hanem sokszor a legjobb dolog, amit céljaink elérése érdekében tehetünk (mind egyénként, mind csoportként). Megtenni egy vakmerő lépést, magunk mögött hagyni egy megszokott, biztonságos helyzetet (úgy egyéni, mint szervezeti szinten) – mely azonban semmi örömet, fejlődési lehetőséget és perspektívát nem nyújt – mások szemében őrültségnek tűnhet, sokszor azonban a legjobb dolog, amit a saját és mások érdekében tehetünk.
Trénerként fiatalokat és felnőtteket segítek hivatásuk meglelésében, életpályájukkal kapcsolatos felelős döntések meghozásában, küldetéstudatuk kialakításában, és abban, hogy olyan munkát teremtsenek maguknak, amelyet örömmel végeznek, és mélyebb értelemmel bír számukra.
Mindemellett íróként regényeim, novelláim, esszéim és verseim által önazonos és teljességgel megélt életre buzdítom olvasóimat – és arra, hogy merjenek néha kicsit őrültnek lenni.
Ha egy 10-es skálán kellene értékelni, hogy hogy érzed magad itthon Németország után, milyen pontszámot adnál és miért?
Úgy érzem, a helyemen vagyok. Nem lennék most máshol. Életem berlini fejezete szép volt – és lezárult. Itthon sokkal biztosabb talajt érzek lábam alatt, szívesebben tervezek hosszú távra, igazából a családalapítás gondolata is vonzóbb, így, hogy közel vannak szeretteim és gyökereim.
Mit tanácsolnál annak, aki még a hazaköltözés előtt áll?
Tanácsokat nem szívesen adok, hiszen minden helyzet más. Viszont coaching beszélgetést szívesen felajánlok. Nekem is sokat segített ebben a folyamatban, hogy megértő fülekre, támogatásra és megerősítésre leltem.
Sok szerencsét kívánok mindenkinek!
Livits Réka
———————————-
Olcsó és biztonságos pénzküldési lehetőséget keresel külföld és Magyarország között? Ezt Neked találták ki: Így utalj pénzt haza vagy külföldre, biztonságosan
