Világjárók rovatunkban olyan külföldön élő magyarok történeteit olvashatjátok, akik – bár már megfordult a fejükben a költözés gondolata – egyelőre még maradnak. Őket kérdeztük kiköltözésről, miért-ekről, nehézségekről és sikerekről, hogy mindannyian inspirálódni tudjunk történeteikből. Ezúttal Berkes Fruzsina beszámolóját olvashatjátok, Norvégiából.

 

Mi vitt Téged Norvégiába?

 

Ez egy igazán izgalmas kérdés. Norvégia az A-HA nevű együttes miatt lett nagyon kedves számomra. Aztán próbáltam minél többet megtudni az országukról, tizennégy évesen döntöttem úgy, hogy itt akarok élni. A fjordok, a hegyek, a zöldellő természet és nem beszélve a másfél méteres hófalakról. Sőt, imádom, hogy nincs zsongás, állandó nyüzsgés mint például Budapesten. Itt csend van. Hallom a madarakat és friss a levegő.

 

Hogy érzed, be tudtál illeszkedni, befogadóak a norvégok?
 
Amikor kiköltöztem a munkaszerzés, új kapcsolatok kiépítése okozta a legnagyobb nehézséget. Kezdetben csak keveset dolgoztam, így nem volt keretem arra, hogy kimozduljak, tegyek – vegyek bármit is. A nyelvet sem beszéltem meg úgy, hogy csak úgy megálljak valakivel beszélgetni. Könnyen barátkozó típus vagyok, nyitott a bohóckodásra és a komoly beszélgetésekre is. Vannak nagyon jó norvég barátaim, de nem mondanám őket éppen nyitottnak és nem azért, mert nem akarnak azok lenni, hanem mert itt pici falvakban több száz éve ugyanazok a családok élnek, több generáció óta ismerik egymást. Mélyre nyúlnak a gyökereik. Ebbe rendkívül nehéz kívülről “beépülni”.

Viszont vannak magyar Facebook oldalak meg csoportok itt, megyékre, esetleg városokra és környékükre lebontva. Mi Oslo-tól ugyan 2 órára lakunk, így nekünk kiesik az ottani, összetartó családok és barátok látogatása és így sajnos a rendezvények is. Viszont van itt helyben is magyar közösség, ugyan kevesebben vagyunk, de szuper jó a csapat.

 
Hogy jött a vállalkozás ötlete és mikor? Milyen nehézségeid voltak a vállalkozás-alapítás kapcsán egy idegen országban?
 
2007-ben fejeztem be a fényképész képzést sikeresen, utolsó vizsgám után már repültem is Norvégiába. Már akkor szerettem volna fényképészettel foglalkozni, több sikertelen CV elküldése után jutott eszembe, hogy jó lenne vállalkozni. De akkor még túl fiatalnak éreztem magam ehhez és fél év után visszamentem Magyarországra. A vállalkozás ötlete sajnos mindig arrébb lett dobva, sokaig nem kezdtem vele semmit. Nemrég határoztam el, hogy nekem ez az utam és teljes szívből evvel akarok foglalkozni. A nehézségeiről annyit, hogy nehéz volt (olykor még most is) megérteni a szakszavakat adózással, könyveléssel kapcsolatban. Az is nehézséget okoz, hogy találjak egy jó könyvelőt, akiben 100%-ban meg lehet bízni, mert érti a rendszert, tudja mit mikor kell kérnie tőlem… Persze vannak és voltak egyéb nehézségek is, de ezek olyan dolgok, amiket én generáltam, saját magam által alkotott problémák. Így aztán ezek nem is igazi problémák!

 

Mit ad Neked a vállalkozásod?

Őszintén? Szabadságot, lehetőséget, minden alkalomra valami újat, utazási lehetőséget, új kapcsolatokat, új barátokat. Felszabadít a gondolat, hogy a magam ura vagyok, nem kell egy főnök által létrehozott sztenderdeket és korlátokat betartani, hanem kiélhetem a kreativitásomat. Nem függök senkitől és semmitől. Én magam osztom be az időmet. Kell ennél több?

 

Hol találkozhattunk már a képeiddel, hol jelentél már meg?

Tavaly már másodjára kértek fel, hogy fotózzak a helyi Performance Festiválon, amit Hamar városában rendeztek 2015 és 2017. októberében. Az ott készült fotóimat publikálták már több újságban, a rendezvényeken fellépő művészek is felhasználták már a fényképeimet. Egyikük egy osloi stúdióban kurátorok előtt mutatta be az alkotásait a fényképeim által. Szép és pozitív visszajelzéseket kaptam onnan is. Emellett fotóversenyeken is részt szoktam venni (pl. a Viewbug versenyein), egyik fotóm negyedik helyezést ért el. Óriási öröm ez számomra! Legfrissebb munkáimat itt tudjátok követni: https://www.instagram.com/fruzsina.g.berkes/

 

Tervezel visszaköltözni valamikor Mo-ra? Mi hiányzik onnan a legjobban?

Nagyon sokszor gondolok, gondolunk rá és mindig elbizonytalanít. Talán akkor, ha a lányunk már nagy és teljesen önálló lesz, így el tudja majd dönteni, hogy hol szeretne élni. Hogy mi hiányzik a legjobban? Egy kezemen meg tudom számolni. A családom. A húgom, az édesanyám és az édesapám. Miattuk költöznék vissza.

 

Ha újrakezdhetnéd, újra kiköltöznél? Hogy látod, mit bántál meg és milyen tapasztalatokkal lettél gazdagabb a külföldi lét kapcsán?

 
Mindenképpen igen a válasz, újra kiköltöznék. Rengeteget adott nekem Norvégia. Meg kellett tanulnom teljesen önállónak lenni, egyedül dönteni, dolgokat elintézni és itt tanultam meg azt is, hogy én vagyok a saját életem hősnője. Nincs senkire szükségem ahhoz, hogy megálljam a helyem. Megbánni? Az már nehezebb kérdés. Jelenleg úgy érzem, hogy nem bánok semmit.
 
Sok szerencsét kívánok mindenkinek!
 
Berkes Fruzsina
———————————————–
 
Olcsó és biztonságos pénzküldési lehetőséget keresel külföld és Magyarország között? Ezt Neked találták ki: Így utalj pénzt haza vagy külföldre, biztonságosan