A Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Zenkó Márta mesél nekünk Németországból való hazaköltözésről, álmokról és azok megvalósulásáról és egy nagyon különleges hivatásról. Fogadjátok sok szeretettel történetét.
Mikor mentél ki Németországba és miért?
A volt vőlegényem miatt mentem ki 2013-ban. Ő már kint dolgozott kb. 2-3 hónapja, amikor adódott az a lehetőség, hogy gyermek animátorként én is elhelyezkedhetnék.
Milyen tapasztalatokat szereztél?
Az az igazság, hogy itthon már festettem egy ideje, de úgy éreztem nem vagyok elég ügyes, azért nincs igény a munkámra. Ezért itthon belevágtam mindenbe, mert elképzelhetetlennek tűnt, hogy egy fix jövedelemre tegyek szert csupán a művészetekből. De kint nagyon más volt a fogadtatás. Semmit nem csináltam másképp, mint itthon, de ott azt éreztem megbecsülnek és elismernek, aminek emberileg és anyagilag is volt látszata. Ezért úgy éreztem, ott visszakaptam a hitemet és ez nagy lendületet adott.
Milyen nehézségeid voltak a hazaköltözés kapcsán?
Nehézségként leginkább azt éreztem, hogy nehéz azonosulni az általános közhangulattal. Nyilván ott sincs kolbászból a kerítés, de a problémák mégis mások. De ezt rövidebb utazásaim alatt más országokban is éreztem. Volt amikor egy rövid Írországi látogatás után jöttem haza, és olyan erős volt a kontraszt, hogy szükségem volt pár napra ahhoz, hogy ismét „beolvadjak” az itteni légkörbe.
Van valami, ami hiányzik külföldről?
Hirtelen az villant be, hogy ők valamivel kevesebbet politizálnak, mint mi itthon. De ugye én még 4-5 évvel ezelőtt voltam kint, tehát az akkori tapasztalataimra hagyatkozva tudom ezt állítani. Ez hiányzik. És sokszor a dolgokhoz való hozzáállás is. Személyiségemből és a vállalkozói létből fakadóan is nagyon fontosnak tartom, hogy egy felmerülő probléma esetén a megoldásra fókuszáljunk, és ne a kifogásokat keressük.
Mivel foglalkozol itthon?
Az elején említettem, hogy Németországban is festettem, de ott teljesen más volt a fogadtatása a dolognak. Ez pedig ismét hitet adott, hogy érdemes ezzel foglalkoznom továbbra is, és ne adjam fel. Persze nem volt könnyű és ennyire egyszerű, de követtem az álmaimat. Tudtam, ha belebukom, azzal együtt tudok élni, azzal a kérdéssel viszont nem, hogy mi lett volna ha… ?
2016-ban életet adtam egy gyermeknek, van egy csodálatos párom és ma már azzal foglalkozom, ami az álmom is. A művészeteknek élek, festek és elsősorban olyan mennyezeti dekorációt készítek, ami nappal alig látszik, viszont a sötétben olyan látvány tárul elénk, mintha a valósághű csillagos égbolt alatt feküdnénk. Az, hogy ez ráadásul még támogatja az alvást is és nyugtatólag hat, már csak hab a tortán. A Csillagfestés lett a második gyermekem. Mellette pedig olykor művészeti workshopokat is tartok, amit szintén nagyon szeretek.
Honnan jött a vállalkozás gondolata, mi ihlette és milyen nehézségeid voltak az indulásnál vagy vannak mostanában?
Falakra, vásznakra, kövekre már jó pár éve is festettem, majd találkoztam a világító festékekkel. Ez totális szerelem lett. Ami a fejtörés okozta, az az, hogy olyan anyagokat találjak hozzá, aminél nincs szükség speciális fényforrásra (UV), illetve, hogy hosszan és szépen világítson. Ezért nagyon sok idő ment el a tesztelésekre. Rengeteg országból rendeltem be anyagokat, mire megtaláltam azokat, amikkel ma dolgozom. Eleinte a normál festéket kombináltam a világítóval, majd egyre jobban vonzott, hogy olyan alkotás szülessen, ami „láthatatlan”, és csak a sötétben elevenedik meg. Így jött az, hogy mi lenne ha csillagokat festenék, üstökösöket, Holdat…
Emlékszem az első mennyezeteknél odáig voltam, hogy te jó isten, ez itten a spanyol viasz kéremszépen, és milyen csuda dolgot találtam ki. De némi kutakodás után sajnos be kellett látnom, hogy ezt még rajtam kívül más is felfedezte. Sőt, még ma is van olyan külföldön, aki úgy hirdeti magát, hogy ez az egész az ő fejéből pattant ki. Ilyenkor mindig mosolygok, mert tudom, hogy ő is azt érezte, amit én akkor, csak ugye én utána informálódtam. De ez cseppet sem szegi kedvem, nagy a világ, sokan elférünk. És rengeteg terv van a fejemben, amit ezzel kapcsolatban még szeretnék megvalósítani.
A nehézsége ennek a vonalnak leginkább az, hogy ezt nem lehet fényképeken visszaadni. Egyszerűen nem tudom érzékeltetni azt a térhatást, amit akkor fogsz érezni, amikor nap, mint nap álomra hajtod a fejed egy csillagos mennyezet alatt. Ezért a reklám illetve a marketing része nehéz. Ezért is szívmelengető érzés, amikor valaki a tudtom nélkül fogalmaz meg a tapasztalat útján egy véleményt, hisz ennél kevesebb hiteles dolog van. Valamint azt is nehéz volt leküzdeni, hogy ne adjam fel, ne lombozzanak le azok a kérdések, hogy óóóóóóhmmmmmhát ez cuki, de miből fogsz élni? És most nagyon nevetek. Ugyanis a mai napig megkapom azt, hogy ez ugye hobbi, de majd „utána” mivel akarok foglalkozni?
Mit tanácsolnál annak, aki még a hazaköltözés előtt áll?
Elsősorban a saját példámból kiindulva azt, hogy legyen „süket” bizonyos dolgokra. Ha van konkrét elképzelése arról, hogy mit szeretne csinálni, ha a szívét – lelkét beleteszi és hisz a dologban, akkor ne foglalkozzon semmivel és senkivel! A racionálisnak tűnő érvek és a komfortzónán belül maradás az akadálya sok esetben annak, hogy valamiből nem lesz siker. Elképesztő, hogy mennyi korlátot tudunk felállítani magunknak. Nem gondolom, hogy rózsaszín felhőkön szökdécselve fog elérni mindenkit a siker. Mert nekem is az a tapasztalatom, hogy olykor a pokol legmélyebb bugyrait is megjárjuk, de hiszem, hogyha a szívünk benne van valamiben, akkor az előbb utóbb utat tör magának, még ha ez kicsit elcsépeltnek is tűnik. Én pl. mindig azt gondoltam, hogy sokkal többet fogok adni a munkámmal, mint csupán egy dekoráció. Hittem és hiszek abban, hogy ez sokkal több, valami olyan dolog, ami a mindennapokba tudja csempészni a meghittséget, a meséket, az emlékezést, a romantikát és még sorolhatnám. Egyszóval azt éreztem, hogy ebből mindenki profitálhat.
Másfelől pedig azt, hogy tekintsen a hazaköltözésre úgy, mint egy fehér lapra, ahol megírhatja saját történetét. Ugyanakkor és nem mellesleg, ez a fehér lap ismerős lesz, hiszen a gyökereinket írták rá, láthatatlan tollal. Az újrakezdés, a hazaköltözés egy óriási lehetőség, egy olyan állomás, ahonnan mi irányíthatjuk a hogyan továbbot. Az, hogy ezt miként éljük meg, szintén egy döntés.
Ha úgy döntesz, hogy hazajössz, akkor használd fel azt, amit tapasztalásként adott a kinti lét, és” építsd be” a személyiségedbe, vállalkozásodba, mindennapjaidba…
És ne félj nyitni! Hiszem, hogy hasonszőrű hasonszőrűt vonz, tehát nem leszel egyedül. Megtalálod majd azokat az embereket, azt a közeget, akik között nem te leszel a csodabogár, aki újra itt van…
Ha bővebben érdekelnek a munkáim, akkor itt tudsz rákeresni:
https://www.instagram.com/
Zenkó Márta
Olcsó és biztonságos pénzküldési lehetőséget keresel külföld és Magyarország között? Ezt Neked találták ki: Így utalj pénzt haza vagy külföldre, biztonságosan
