A Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Lakatos Linda mesél nekünk, hogy mikor és miért döntött a Spanyolországból való hazaköltözés mellett, hogyan éli meg az újrakezdést Magyarországon, milyen tapasztalatai, sikerei és tervei vannak. Lindával Papp Barbara, Németországban élő riporterünk készített interjút. Fogadjátok sok szeretettel történetét.
Spanyolország, napsütés, tenger – meglátni, megélni és megszeretni. Linda esetében sem volt ez másként – amikor a spanyol élményeiről beszélünk, szinte sugárzik és folyton mosolyog a szeme. Mégis visszatért Magyarországra.
Hogy miért? Itt olvashattok erről:
Linda, jó újra látni! Mesélj nekünk kérlek, miért mentél egyáltalán külföldre? Nem voltál Magyarországon boldog?
Mindig is úgy éreztem, hogy valami hiányzik, hogy nekem el kell mennem ebből az országból, mert máshol szeretném kipróbálni magam. Pedig itthon jól fizető, biztos állásom volt és mindenki őrültnek tartott mikor elmentem. Azt hiszem, mindig is úgy láttam, hogy külföldön könnyebb boldogulni. Emellett én spanyolul szerettem volna tökéletesen megtanulni, és úgy éreztem, erre itthon képtelen vagyok.
Vágytál valamire Magyaroszágon, amit csak egy külföldi munkavállalás adhatott meg neked?
Szerettem volna nyelviskolában angolt tanítani, de nem mint egyéni vállalkozó, hanem egy biztos állást. Erre Magyarországon nincs lehetőség, minden nyelviskola számlaképes angol tanárokat keres, sajnos.
Miért indultál el, mi motivált?
Kalandvágy, az, hogy megtanuljam a spanyolt tökéletesen, az, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy külföldön is megállom a helyem.
Tervezted, hogy mennyi időre mész?
Örökre terveztem, 4 év lett belőle. Teljesen egyedül vágtam neki az útnak. Itthonról kerestem állást, több évig, mire végre megtaláltam az „igazit”, így nem volt annyira nehéz, mert a nyelviskola, ahol dolgoztam, mindenben segített. A hivatalos ügyek intézésétől, mint bankszámla nyitás, munkavállaláshoz szükséges papírok beszerzése, egészen a lakásbérlésig.
Mi az amit megszerettél kint, és mi az, amiben csalódtál, mert Magyaroszágon elképzelve másra számítottál?
Megszerettem a tenger gyümölcseit, megszoktam a spanyol/baszk mentalitást, ami az elején nagyon furcsa volt számomra. Ma már hiányzik, hogy az emberek nem olyan szociálisak, az élet csak a munkáról szól. Hiányzik, hogy munka után nem ülnek be az emberek beszélgetni valahová, hanem mindenki szalad a dolgára. Amiben csalódtam? Azt hiszem, azt gondoltam, hogy könnyebb lesz barátokat szerezni. De nem panaszkodhatok, mert lettek barátaim odakint, akikkel mai napig tartom a kapcsolatot.
Milyen tapasztalataid vannak a nyelvtudás szükségessége, a hivatali ügyintézés, munka és lakás keresés, egyszóval a kinti beilleszkedés tekintetében, ami szerinted hasznos információ lehet azoknak, akik fejest ugranának a külföldi életbe?
A mai napig benne vagyok olyan facebook csoportokban, amelyek spanyolországi magyaroknak vannak. Sokan keresnek bármilyen idegennyelv tudás nélkül munkát. Ilyenkor mindig meglepődök. Én beszéltem spanyolul és angolul is mikor kiköltöztem, mégis időbe telt beilleszkednem. Mondjuk én be szerettem volna illeszkedni, ott akartam élni, nem csak lakni és pénzt keresni. Viszont tudom, sokan vannak akik csak úgymond pénzt keresni mennek ki, nem akarnak az adott ország lakóival barátkozni. Pedig az nagyban megkönnyíti a kinti életet.
Én azt tanácsolom mindenkinek, hogy ha külföldre szeretnének költözni, legalább alap szinten tanulják meg az adott ország nyelvét még itthon, úgy sem lesz egyszerű.
Voltak hullámvölgyek a kinti életedben? Mik voltak azok? Hogyan sikerült kilábalni belőlük?
Mindenkinek vannak hullámvölgyei. Amikor elmúlik a kezdeti kultur sokk, amikor azt látod, hogy az itthon maradt barátaid együtt mennek valahova, te meg mondjuk ott ülsz egyedül a szobádban, amikor már esetleg nem elégít ki a munkád és váltanál, de nem tudod hogyan, mert azért olyan jelentős kapcsolat rendszerrel nem rendelkezel, amikor elhagy a párod, és ott állsz egyedül. Soroljam. Hogy lábalsz ki? Ahogy itthon. Az idő mindent megold.
Volt honvágyam is, általában karácsony és a nyár között, mert olyankor nem jöttem haza, és 7-8 hónap a távolban eléggé megterhelő. Ilyenkor jó a Skype, látni az itthoniakat, beszélgetni velük.
Találkoztál kint élő magyarokkal?
Találkoztam velük, volt akikkel együtt dolgoztunk. Többen is voltunk magyarok a nyelvtanárok között. Velük nagyon jól éreztem magam. San Sebastianban nagyon kevés magyar van, csak két olyan magyart ismerek, aki nem az iskolában tanított. Ők is nagyon jófejek, egyikőjüknek baszk a férje, ő egyébként egy HR cégnél dolgozik, itthon, távmunkában. A másik személynek pedig a párja baszk, ő szakácsként dolgozik odakint.
A magyarok közül az egyik volt kolléganőmmel nagyon jó a kapcsolatom a mai napig. Egy iskolában dolgoztunk, majdnem egymás mellett laktunk, szóval napi kontaktusban voltunk. Vele itthon is tartom a kapcsolatot. De egyébként inkább helyiekkel próbáltam barátságot kialakítani, pont azért, hogy ne érezzem magam annyira idegennek. Az egyik legjobb barátnőm a volt language exchange partnerem. Egyszerűen csak találkoztunk hetente egyszer nyelvgyakorlás céljából, aztán idővel barátok lettünk. Rengeteg helyre elvitt, például Pamplonába a bikafuttatásra. Sok mindenkinek bemutatott, olyan volt mint egy kis őrangyal. Tavaly nyáron voltak Budapesten a barátjával, és körülbelül kéthavonta beszélünk.
Milyen új tulajdonságokkal, milyen pozitív és negatív életmód és szemléletbeli változásokkal gazdagodtál, amit szívesen megosztanál másokkal, ami másoknak is hasznára, segítségére lehet?
Azt hiszem sokkal nyitottabb lettem a világra, bár soha nem voltam zárkózott. Tudom, hogy lehet máshogy is élni, sokkal társaságibb életmódot, mint amit a magyarok élnek, és én eszerint szeretnék élni.
Miért döntöttél végül úgy, hogy végleg hazatérsz? Mik voltak a pro és kontra érveid?
4 évig voltam kint. Mivel tanár voltam, évente volt egy egy hónapos szabadságom, ez eltér az átlagostól. Ilyenkor szinte mindig itthon voltam. Viszont ezen kívül csak Karácsonyra jöttem haza. Hosszasan fontolgattam, mi legyen. Szerintem az ember akkor tud igazán gyökeret ereszteni egy idegen országban, ha van családja, és sajnos az én párkapcsolatom tönkrement. Utána még 8 hónapig próbáltam kint maradni, de végül nem bírtam, és hazajöttem.
A pro az volt, hogy itt van az anyukám és a barátaim, tehát jobban tudok kapcsolódni, a kontra pedig a jelenlegi politikai helyzet, amivel nem értek egyet.
Hogyan tervezted meg a hazajöveteledet? Mennyire bonyolult a külföldről való kijelentkezés folyamata?
Összepakoltam a holmimat, kerestem egy nemzetközi csomagszállítót, megvettem a repjegyem és hazajöttem. Ez nem rocket science. Viszont azóta háromszor meggondolom, hogy mit veszek meg, mert hazaindulás előtt elég sok mindentől meg kellett válnom, és sokszor fájó szívvel tettem.
Van egy formanyomtatvány, amit kérni kell a Spanyol államtól, hogy ott bejelentett munkád volt és fizettél adót. Az interneten utána lehet keresni, hogy mi az.
Milyen érzések kavarogtak benned, amikor utolsó napjaidat töltötted külföldön a hazaköltözés előtt?
Féltem. Féltem, hogy rossz döntést hozok, féltem a bizonytalanságtól, ami itthon várt. De végül jobb volt, mint amire számítottam. Szerintem, ha vannak itthon barátaid és családod,
akkor nem kell félni. Rájuk én mindig számíthatok.
Hogyan sikerült az újrakezdés Magyarországon? Milyen tapasztalataid voltak a hivatalali ügyintézéssel, papírmunkával, álláskereséssel kapcsolatban? Volt segítséged?
Nem volt segítségem, nem hiszem, hogy szükség van rá. Beszéled a nyelvet, van szád. Bemész a NAV-ba meg a TB-hez, elmondod, mit szeretnél, általában az ügyintézők tudnak segíteni. Már kintről elkezdtem itthon állást keresni, de nem találtam semmit. Végül azért is kezdtem bele az egyéni vállalkozásba. Miután hazaköltöztem egy hónapig semmit nem csináltam. Eleve betegen jöttem haza, arcüreg és tüdőgyulladásom volt, mivel kint állandóan mindenhol ment a légkondi, kint meg 35 fok volt és 80%-os páratartalom. Szóval a megfázás garantált. Egy hónap a panelban, olvasgatva, na ez meggyógyított. Utána újult erővel kezdtem bele a dolgaimba.
Megtaláltad a helyed ismét Magyaroszágon?
Nem, még nem találtam meg, viszont dolgozok rajta. Nem szeretnék már külföldre költözni, legalábbis nem egyedül, és csak ha nagyon muszáj. De soha ne mondd, hogy soha.
Spanyolországban talán nagyobb a létbiztosság. Itthon minden olyan bizonytalan, kint sokkal nyugodtabban éltem. De talán ez annak is köszönhető, hogy az elején nem értettem 100%-ban, hogy mit mondanak. Itthon könnyebb kapcsolódni az emberekkel, még az idegenekkel is. A közös háttér, közös gyermekkori élmények, pl. rajzfilmek, valahogy néha fél szavakból is értitek egymást. A másik, hogy mióta hazaköltöztem, más szemmel nézem az országot. Amikor kint megtudták, hogy magyar vagyok, akkor mindig mindenki el volt ragadtatva, hogy ez az ország milyen szép. Az elején nem értettem, aztán megváltozott a látásmódom. Ma már néha turistaként nézek az országra. És valóban nagyon szép.
Sokakban ott a kétely, a félelem, a hezitálás, a nem-tudom-mi-lenne-igazán-jobb-nekem érzés. Te milyen segítő tanácsot tudnál adni azoknak az embereknek, akik fontolgatják a külföldi létet illetve a hazaköltözést?
Mindig van visszaút. Ha ott van benned az érzés, hogy el kell menned/haza kell jönnöd, lépj, az nem véletlenül van, és amíg meg nem teszed, mindig ott lesz. Tudod „Az ember a halálos ágyán nem azt bánja meg amit megtett, hanem amit nem.”
Ha a saját értékrendedet vesszük górcső alá, számodra mik a legfontosabb dolgok az életben?
Hogy olyan emberek vegyenek körül, akik szeretnek és én is szeretem őket, hogy egészséges legyek és anyagi biztonságban éljek.
Köszönöm az interjút Linda, jó volt újra hallani felőled!
Aki szeretne online angolul vagy spanyolul tanulni, szívesen ajánlom Lindát – ismeri az összes nyelvvizsga tippet és trükköt és közvetlen, lelkiismeretes tanár.
A honlapján minden információt megtaláltok az online nyelvtanulásról:
http://online-angol-spanyol.hu
Papp Barbara