A Magyarországon Újrakezdők rovatunkban ezúttal Szőllősiné Gábor Tündét kérdeztük, hogy családjával mikor és miért döntöttek a hazaköltözés mellett, hogy élik meg az újrakezdést Magyarországon, milyen tapasztalataik és terveik vannak. Fogadjátok sok szeretettel történetüket.
Mennyi ideig voltatok külföldön és mikor döntöttetek a hazaköltözés mellett?
A történetünk ott kezdődött, hogy Laci, a férjem Észak-Írországban kapott kamionos állást 2014-ben. Egyedül ment ki, de 1 év után rá kellett jönnünk, hogy ez így nem megy. 2 – 3 havonta láttuk, 1-2 hetekre, ez mindhármónkat megviselte és persze a családi életünket is.
2015-ben úgy döntöttünk, hogy utána megyünk a fiammal és megpróbáljuk. Borzasztóan féltem mindentől, nem beszéltem folyékonyan az angolt, nem volt kint senki ismerős, család, barát, olyan idegen volt minden. Bence is úgy került be a suliba, hogy talán 2 szót tudott angolul, nem többet. Az iskolában soha nem volt még magyar gyerek, ő volt az első. A kezdeti nehézségek után ügyesen tanulta a nyelvet és most ott tartunk, hogy itthon a magyar iskolában nagyon szépen beszéli az angolt.
A hazaköltözésünknek többnyire családi okai voltak, mindkettőnk szülei idősek, betegek, anyósom sajnos már nem érhette meg, hogy Laci leszálljon a géppel. Szükségük volt ránk és persze a honvágy is közrejátszott. Végül 2017. áprilisban eldöntöttük, hogy akkor a tanév végén (június) haza jövünk Bencével, Laci ledolgozza a felmondási időt és utánunk repül szeptemberben.
Milyen terveitek voltak, amikor hazajöttetek?
Úgy döntöttünk, hogy nem szeretnénk alkalmazottak lenni itthon, inkább csinálunk egy vállalkozást. Így alakítottunk egy Kft-t 2017. októberében, ami természetesen a kinti életünket hűen tükrözi, ugyanis Észak-Írországban, Lurgan nevezetű városban éltünk, így a cégnevünk Lurgan-Food Kft. lett.
Élelmiszerboltot nyitottunk Debrecenben, amiben ketten dolgozunk felváltva, együtt, így saját magunk és egymás főnökei vagyunk. Próbáljuk a lehető legjobban csinálni, minden igénynek megfelelni. Most fontolgatjuk egy újabb vállalkozás beindítását is, ami remélhetőleg egy kis cukrászda lesz, fagyizóval egybekötve.
Mi hiányzik Írországból? Hogy érzitek, jól döntöttetek?
Természetesen hiányzik Írország, a gyönyörű tájak, a tenger, a rengeteg kirándulás, a nyugodtság, az emberek figyelmessége. Az, hogy nincs az a rohanás, mint itthon, mindenre van idő és persze a fordított közlekedés – imádtam kint vezetni -, viszont szeretünk itthon lenni, megvan minden évszaknak a maga szépsége, a fiam akkor látja a nagyszüleit, rokonait, barátait amikor akarja és persze mi is. DE ott van az a kisördög, hogy jól döntöttünk-e. Az idő majd eldönti.
Mit tanácsolnátok annak, aki a hazaköltözésen gondolkodik?
Elsősorban, hogy mérlegeljen, gondolja át, mi a fontos, mi mennyit ér meg. Én úgy gondolom, hogy mindenki döntését tiszteletben kell tartani. Ha valaki kint érzi jól magát és ott találta meg a számítását, nem szabad bántani érte, mint ahogy azokat sem, mint mi, akik a hazaköltözés mellett döntöttünk, legyen is ennek bármi az oka.
Sok szerencsét és jó döntést kívánunk mindenkinek!
Szőllősiné Gábor Tünde